Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete


1071 Budapest, Damjanich u. 41-43.
(postacím: 1476 Budapest, Pf. 78.)



 

Szakosztályvezető: Eigner Bernadett

Üléselnök: Egri Tímea, Szarka Attila 

 

 

9.00 - 9.20

Előadás címe: A pszichopedagógia diagnosztikus és terápiás szakmai irányelvei

Előadó neve: Eigner Bernadett1 szakosztályvezető, Egri Tímea2 szakosztályi vezetőségi tag, Gráf Rózsa szakosztályi tag1, Reményi Tamás2, Szarka Attila3 szakosztályi tag

Delegáló intézmény, munkahely: ELTE BGGYK ATIVIK Gyógypedagógiai Intézet1, ELTE BGGYK Gyógypedagógiai Pszichológiai Intézet2, Aszódi Javítóintézet3

Összefoglalás: A bevezető előadásban ismertetjük a konferencia pszichopedagógiai szakosztályi programját. Bemutatjuk az aktuális pszichopedagógiai szakmai és szakmai érdekképviseleti tevékenységeket, teendőket, terveket és feladatokat. Ismertetjük a pszichopedagógiai diagnosztikus és terápiás irányelvekre vonatkozó szakmai munkaanyagot, megvitatásra.

 

 

9.20 - 9.40

Előadás címe: Segítő szakemberek körében végzett kutatás az iskolai agresszió problémájáról

Előadó neve: Egri Tímea, Gerevich József

Delegáló intézmény, munkahely: ELTE GYOPSZI

Összefoglalás: Háttér, célkitűzés: Az iskolai agresszió vizsgálatára az „Az agresszió feltárása, megelőzése és kezelése” című projekt keretén belül került sor. A kutatás a diákok érintettségének a felmérésén túl hangsúlyt fektetett a szakemberek iskolai agresszióval kapcsolatos véleményének a vizsgálatára, valamint a témával kapcsolatos szükségleteiknek a feltérképezésére is.

Vizsgálati minta, mérőeszközök: A kvalitatív mérés mintája több almintát tartalmazott. Jelen vizsgálat a szakemberek: iskolaigazgatók, pedagógusok, gyógypedagógusok, iskolapszichológusok, szociálpolitikusok és szakmapolitikusok (N=275) válaszait elemzi, különös figyelmet fordítva a gyógypedagógusokra, ezen a csoporton belül a pszichopedagógia szakirányon végzett szakemberekre.

A kutatás kvalitatív és kvantitatív mérőeszközöket alkalmazott. Jelen vizsgálatban az interjúk és a kifejlesztésre került kvalitatív kérdőívekre adott válaszok elemzésére került sor.

Eredmények: A pedagógusok a bántalmazással összefüggő specifikus problémák kapcsán a motiváció hiányára hívták fel a figyelmet, az iskolai agresszió előfordulásának legfőbb felelőseit a szülőkben látják, míg a saját szakmai hiányosságukat alig említik, ennek elfedésére az eszköztelenséget használják. A gyógypedagógusok 80%-a nem tartja kompetenciájába tartozónak az iskolai agresszió feltárását, prevencióját, adekvát kezelését. Amennyiben a pszichopedagógus szakemberek válaszait elemezzük, 95%-ban kompetensnek érzik magukat. Az iskolaigazgatók 91,5%-ának a véleménye az, hogy külső szakemberektől várnak segítséget a probléma prevenciójában vagy kezelésében, elsősorban iskolapszichológusokra gondolnak. A megkérdezett pszichológusok közel 80%-ára is jellemző a társszakmákban megfigyelhető problémahárítás, a kompetenciahatárok indokolatlan beszűkítése, az iskolai viselkedési problémák leválasztása saját kompetenciakörükről. A szociális munkások munkájuk során leginkább a bántalmazott diákokkal találkoznak. Specifikus háttérproblémaként a családot, az iskolát említik.

Következtetések: A szociális segítő szakma mindennapi gyakorlatában nincsenek olyan specifikus programok, amelyet a kortársbántalmazás kezelésére fejlesztettek volna ki, a válaszadók 65%-a nem is tervezi szakmai repertoárja bővítését a témában. Az iskolai agressziót évek óta kiemelten kezelő oktatási ombudsman tapasztalatai szerint az elmúlt 10 évben mintegy tízszeresére nőtt az iskolai agresszióval összefüggő esetek, panaszok száma, a szakemberek tehetetlenek, ennek ellenére a megkérdezettek mindössze 5%-a érzi szakmailag felkészületlennek magát. Kutatásunk egyik legfontosabb tapasztalata, hogy szükséges a szakemberek probléma iránti érzékenységének fokozása, a téma kapcsán az ismeretek, tájékozottság növelése, a szakmai kompetenciákban megmutatkozó problémahárítás csökkentése. A gyógypedagógusok körében a pszichopedagógus szakemberek kompetencianövelése az egyik fontos szakmai feladat.

 

 

9.40 - 10.00

Előadás címe: Virtuális integráció: A gyógypedagógia körébe tartozó kommunikációs és kapcsolati problémákkal küzdő 5-8. évfolyamos fogyatékos és tipikus fejlődésű tanulók összehasonlító vizsgálata

Előadó neve: Molnár Katalin1,2, Egri Tímea3

Delegáló intézmény, munkahely: ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar MA szakán végzett hallgatója, Budapest1
Budapest XV. Kerületi Kossuth Lajos Általános Iskola, Budapest2
ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, Gyógypedagógiai Pszichológiai Intézet, Budapest3

Összefoglalás: Háttér: A Facebookon előforduló bántalmazási formák és kihatásaik kutatására A bántalmazás megjelenési formái a közösségi oldalak világában című szakdolgozat keretén belül került sor. A dolgozat egyik hipotézise alapján végeztük el a Facebook integrációra gyakorolt hatásának vizsgálatát. Feltételezésünk szerint a Facebook nem segíti elő a valódi csoportfunkciókkal is rendelkező közösségek létrejöttét, így a megszülető csoportok nem válhatnak a bántalmazással szembeni fontos védelmi tényezőkké, továbbá a hátrányos megkülönböztetések, társadalmi egyenlőtlenségek megelőzésének, enyhítési lehetőségeinek területévé.

Vizsgálati minta: A keresztmetszeti vizsgálatban több településen élő, Facebookot használó 5-8. évfolyamos általános iskolás (N=184) vett részt és töltötte ki a kérdőívet. A vizsgálni kívánt kommunikációs és kapcsolati problémákkal küzdő SNI tanulók többségében tanulási akadályozottsággal, továbbá értelmi akadályozottsággal, általános és specifikus tanulási zavarokkal, a viselkedés és érzelmi-hangulati élet zavaraival és hallássérüléssel diagnosztizált, szegregált/szeparált (N=48) és integráló (N=19) intézményekben tanuló gyermekek köréből kerültek ki. A kommunikációs és kapcsolati nehézségek miatt a BTM gyermekek válaszait is külön elemeztük (N=33). A kontroll csoportot tipikusan fejlődő fiatalok alkották (N=84).

Mérőeszközök: A kutatás kvantitatív online kérdőíves empirikus vizsgálat. Jelen ismertetőben a kutatás egyik hipotézise kerül felhasználásra: „A Facebook nem segíti elő a SNI – kommunikációs és kapcsolati problémákkal küzdő tanulók társadalmi integrációját.”

Eredmények: Elvárásainknak megfelelően a csoportalakítás és csoportkohéziós erők megváltozását tapasztaltuk. Néhány fogalom, mint pl. az ismerős fogalma átértékelődött. A bizonytalanságot fokozó és egyéb kockázati tényezők nyomán kialakuló, a gyermekek számára nehezen áttekinthető, stabil szabályokat nélkülöző közegben valódi új, stabil kapcsolati háló sem jött létre. Az egyes csoportok esetenként másképp látták a valós és virtuális világ kapcsolatát, és a virtuális világban zajló eseményeket, lehetőségeket. Az integráltan tanuló SNI gyermekek körében tapasztaltunk erős törekvést másságuk leküzdésére, ismeretségi körük bővítésére. Akár a magasabb kockázatú kapcsolatfelvétel vállalásában (a többi csoport 2% körüli eredményével szemben a tanulók 15,5%-ban jelölték, hogy teljesen ismeretlen emberek közül kerülnek ki ismerőseik a Facebookon), akár a kiemelkedően magas csoporttagság révén (legnagyobb arányban, 52,6%-ban tagok több csoportban is), továbbá vállalt szerepeik, pl. a követő, a normáknak érvényt szerző szerepkör hangsúlyozásában (integrált SNI: 20,9%, tipikus fejlődésű 12,9%).

 

 

10.00 - 10.20

Előadás címe: Az érzelmi tartalmazás szerepe a képzeletbeli barátok megjelenésében

Előadó neve: Biró Zsófia1,2, Egri Tímea3

Delegáló intézmény, munkahely: Szitakötő Óvoda és Gyógypedagógiai Központ, Érd1
Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány, Budapest2
ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, Gyógypedagógiai Pszichológiai Intézet3

Összefoglalás: Háttér: A pszichoanalitikus elmélet megalkotói szerint az egyén fejlődése során kezdetben megjelenő affektusok még szabályozatlanok. Érzelmi tartalmazásukat ideális esetben egy konténer funkcióval bíró gondozó látja el, megalapozva a gyermek érzelmi biztonságát. Fejlődése során maga a gyermek is elsajátítja ezt a működést. Képessé válik saját affektusainak tartalmazására, melynek – feltételezésem szerint – egyik megnyilvánulási formája a képzeletbeli barát megalkotása. Szakdolgozati mikrokutatásomban arra a kérdésre kerestem a választ, hogy milyen kapcsolatban áll a szülői konténer jellege, érzelmi tartalmazásának stílusa a gyermek saját érzelmeinek fantáziatevékenységben megnyilvánuló tartalmazásával.

Vizsgálati minta: A célcsoport kiválasztása azon az elméleti megfontoláson alapult, hogy a gyermekek fantáziatevékenységükről direktív módon nem kikérdezhetőek. Ezért esett a választás a gyermekük képzeleti tevékenységéről spontán módon értesülő, óvodáskorú gyermeket nevelő szülőkre. A válaszadók (N = 82) között közel hasonló arányban voltak azok a szülők, akiknek a gyermekének volt (48, 59%) és akiknek nem volt (34, 41%) képzeletbeli barátja.

Mérőeszköz: Primér kutatási módszerként elméleti megfontolásokon alapuló online kérdőív került alkalmazásra, mely három egységből állt. Külön kérdéscsoport irányult a gyermek, valamint a képzeletbeli barát adatainak kikérdezésére, az utolsó egység pedig a hat alapérzelmet megmozgató szituációt vázolt fel, melynek kérdésfeltevési módja eszköz-célelemzési helyzetbe hozta a vizsgálati személyt. Ennek egyik példája: „Kiindulás: Gyermekével vérvételre várnak. Kihallatszik a váróba, hogy egy másik kisgyerek elsírja magát odabent. Gyermeke rémülten néz Önre. ... Kimenet: Gyermeke ügyesen szorítja kis karjához a vattadarabot és megkönnyebbülve távoznak a laborból. Kérem, egészítse ki a történet középső részét!

Eredmények: A képzeletbeli barátok 76%-ban biztatást és erőt nyújtottak a gyermekeknek, változást, bizonytalanságot magukba foglaló élethelyzetekben, szituációkban értesültek megjelenésükről a szülők. A két szülőcsoport (képzeletbeli baráttal bíró és azzal nem rendelkező gyermekek szülei) válaszadásainak mintázata a tartalmazásra való felszólító jelleg megélésében, valamennyi alapérzelem esetén eltért. A képzeletbeli baráttal nem rendelkező gyermekek szülei nagyobb hajlandóságot mutattak gyermekük érzelmi tartalmazására.

 

 

10.20 - 10.40

Előadás címe: Építsünk javítóintézetet és beszélgessünk közben. Nagykanizsán építkezünk, országosan beszélgetünk.

Előadó neve: Szarka Attila

Delegáló intézmény, munkahely: Aszódi Javítóintézet

Összefoglalás: A javítóintézeti nevelés folyamatában olyan fiatalkorú bűnelkövetőnek a szükségleteit kell kielégíteni, akit bűncselekmények elkövetése után a büntető igazságszolgáltatás javítóintézeti nevelésre utalt, vagy vele szemben javítóintézetben kerül végrehajtásra az előzetes fogva tartás. Az érintet fiatallal úgy kell elfogadtatni a joghátránnyal járó szankciókat, hogy közben együttműködjön egyéni fejlesztésében, és készüljön alkalmazkodni a normatartó és társadalmilag elfogadott együttélésre, ennek érdekében fogadja el a javítóintézet komplex gondozó – nevelő – fejlesztő rendszerének közreműködését. A javítóintézeti gondozás – nevelés - fejlesztés tevékenységrendszere a növendékek célcsoportjára fókuszál és a „Kit? Hol? Hogyan? Meddig?” kérdésekből adódó feladataira akként válaszol, hogy közben alkalmasan és rugalmasan követi az intézményrendszer szakembereivel és a szervezet fejlesztésével a fiatalkorúak kriminalitásával kapcsolatos változásokat.

Azért kell beszélgetnünk az építkezés során, mert az új intézmény bevezetése és működtetése valamint a fejlesztő és terápiás jellegű tevékenységek hatásfokmérése szempontjából egyaránt meghatározó jelentőségű a szakmai személyzet kultúrája. Egy intézet kultúrája alapozza meg és alakítja ki a nevelési légkört, a nevelő közösséget és a nevelőközösséget, valamint a formális szervezethez képest a másodlagos, informális szervezetet, a teljes közösséget. A fejlődés folyamatát és szervezetépítési-, fejlesztési tevékenységét alapozza meg a szakmai tevékenységek standardizálása. Az egyes szakmai tevékenységhez tartozó feladatok elvégzéséhez elengedhetetlen a hitelesség, a felelősség kérdéseinek tisztázása, a kommunikációs gátak és azok elkerülésével összefüggő lehetőségeinek tudatosítása. Az általános viszonyulásban lényeges a hitelesség, a személyes példamutatás, a kölcsönös szakmai bizalom. A standardizálást a munkatársak mentorálási folyamata követi. A standardizálás és a hozzá kapcsolódó tevékenységek a mentorálással, szakmai készségek, képességek, tevékenységek összefüggő cselekvési folyamatává alakulhat. Nos, ez a folyamat az, amiről beszéljünk…

 

 

10.40 - 11.00

Előadás címe: A vér szerinti család szerepe a szakellátásban nevelkedő gyermekeknél

Előadó neve: Kis Ildikó

Delegáló intézmény, munkahely: „ÁG” Egyesület 2100 Gödöllő, Faiskola u. 1.  vezeti Klacsmann Dorottya

Összefoglalás: Munkámat a gyermekvédelemben 1987-ben kezdtem, friss diplomával. 1988-ban kezdtem területi munkámat, mint nevelőszülői felügyelő. A politikai rendszerváltástól a 97-es GYvt-is. Előnye: a gyermekek lehetőségeikhez képest a nevelőszülőnél biztonságban érezhették magukat. Érezhették, hogy ameddig a nevelőszülői családban normál övezetbe tartozó problémák vannak, ők maradhatnak. Így maradnak gyermekpajtásaik, osztálytársaik. Pályám kezdetekor sok, úgynevezett kvázi örökbe fogadás volt. A nevelőszülők hangsúlyozták is, hogy a gyerekeket úgy nevelik, mint a sajátjukat- de a nevükre nem vették.

Árnyoldalak: már ekkor feltűnt néhány vér szerinti szülő, akit megsajnáltunk. Láttuk, hogy nagy fájdalmat okoz neki a gyermekétől való távollét, még a rendszeres kapcsolattartásnak is örülne, s ha tehetné, rendezné viszonyait, hogy gyereke ismét vele legyen. Ilyen esetekben sajnos csak nagy konfliktusok árán tudtunk segítséget nyújtani. Az akkori, elsősorban nevelőszülő párti felfogás ellenére aki harcolt a gyermekéért, rendezte viszonyait, megkapta az akkori „gyámügyi” határozatát az állami gondozás megszüntetéséről, hiszen a vérszerinti szülőt a saját környezetében jól ismerték. Ilyenkor a gyermek leválása a nevelőszülőről drámaivá is válhatott, azt a teljesen hamis látszatot keltve, hogy a gyermek érzelmeit figyelembe nem véve egy áldozatkész, jó embertől egy felelőtlenhez visszük, ahol ki tudja, mi vár rá. A vérszerinti szülőket segítették az ekkor már megalakult családsegítő szolgálatok, de a családgondozók, valamint a nevelt gyermeket ellátó szakemberek között a kapcsolat esetleges volt. Azt, hogy a nevelőszülőnél lévő gyermeket a környezet hatásai miatt tényleg kevésbé érdekelte a származása, a testvérei, mint a későbbi években, vagy csak nem beszélt róla a béke kedvéért, utólag már nehéz eldönteni.

A GYvt életbe lépése

A gyermekek védelmét Magyarországon az 1997. évi XXXI. törvényen (Gyvt.) kívül számos más jogszabály is szabályozza. A Gyvt. alapvető szemléletváltozást, teljes körű reformot jelent a gyermekvédelem eddigi megközelítéséhez képest: ha egy gyermeket kiemeltek a családjából és a szakértői vélemény a családi nevelést tartotta optimálisnak, a kiválasztott nevelőszülő előbb ismerte meg a vérszerinti szülőt, mint a gyermekét. Csak akkor kerülhetett az átmeneti nevelésbe vett gyermek a nevelőszülőhöz, ha a nevelőszülő-vérszerinti szülő között az együttműködés megfelelően kezdődött. Legjobban Herczog Mária szavaival fejezhetném ki a helyzetet: a nevelőszülő nem szülője a gyermeknek, akármennyire is szereti.

A törvény életbe lépése után még több, mint másfél évtizedet dolgoztam a szakellátásban, lassanként felnőttek azok a gyermekek, akiket a törvény életbe lépése után helyeztünk a családba. Bár alakultak jó nevelőszülő-nevelt gyermek kapcsolatok, a helyzet sokat változott. A családhoz kihelyezett gyermeknek nem kellett elszakadnia a gyökereitől, vérszerinti édesanyját meghívhatta a ballagására, vagy az óvodai/iskolai anyák napjára. A nevelőszülő un. FIKSZ (Felelősség Információ Kompetencia Szülőknek) tanfolyamot végzett, ami elsősorban a gyermek stabil identitása körül forgott.

 

 

11.00 - 11.20   KÁVÉSZÜNET

 

 

11.20 - 11.40

Előadás címe: A krízishelyzetek korai anya-gyermek kapcsolatra gyakorolt hatásai (esetbemutatás)

Előadó neve: Tapolcai Réka1, Eigner Bernadett2

Delegáló intézmény, munkahely: ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar BA szakán végzett hallgatója, Budapest1
ELTE BGGYK ATIVIK Gyógypedagógiai Intézet2

Összefoglalás: Mindannyiunk életében előfordulnak krízisek - kiszámítható, illetve váratlan események - melyek kibillentenek minket lelki egyensúlyunkból. A kialakult helyzetekkel való megküzdés sok tényezőtől függ, köztük (a teljesség igénye nélkül) az egyén mentális, illetve pszichés állapotától, coping stratégiáitól, társas támogatottságától. A korai anya-gyermek kapcsolat a gyermek emocionális, szociális, kognitív fejlődését tekintve meghatározó jelentőségű, a megzavart kapcsolat bejósolhatja a későbbiekben kialakuló érzelmi- és viselkedészavarokat. Éppen ezért érdemes azt a hazánkban kevéssé kutatott kérdést vizsgálni, hogy miként hatnak, milyen befolyással bírnak a normatív, illetve a paranormatív (akcidentális-véletlenszerű) krízishelyzetek a korai anya-gyermek kapcsolat alakulását tekintve. Kimutatható-e összefüggés a krízishelyzetek és az anyai szenzitivitás, válaszkészség, játékosság, a bántalmazási szándék, illetve a szülői stressz között? A krízisek eredményeképpen nehezítetté válik-e az anya-gyermek interakció? A kapcsolati nehézségek mielőbbi feltárása lehetővé teszi az időben történő megfelelő intervenciót, krízis-szituációban a krízisintervenciót. Szakdolgozatomban a krízishelyzetek korai anya-gyermek kapcsolatra gyakorolt hatásait vizsgáltam. Előadásomban az általam vizsgált eset kerül bemutatásra: egy anyaotthonban élő édesanya csecsemőjével és óvodás gyermekével.

 

 

11.40-12.00

Előadás címe: Igen kis születési testtömegű koraszülött gyerekek intelligenciájának és olvasás, helyesírás teljesítményének elemzése

Előadó neve: Gráf Rózsa

Delegáló intézmény, munkahely: ELTE BGGYK ATIVIK Gyógypedagógiai Intézet

Összefoglalás: Bizonyos szerzők szerint a koraszülöttséget egy pervazív kognitív képességzavarnak kell tekintenünk, amely megalapozza az iskolai teljesítményt, pályafutást is. Az igen kis születési testtömegű gyerekek közel 50%-ának nem megfelelő az iskolai teljesítménye vagy viselkedési problémákkal küzd. Az igen kis születési testtömegű koraszülöttek még problémamentes korai fejlődés esetén is veszélyeztetettek a végrehajtó funkció deficit kialakulása szempontjából. A koraszülöttség nemcsak a mozgás-, értelmi- és érzékszervi fogyatékosságok szempontjából jelent fokozott rizikót, de a különféle súlyosságú tanulási- és viselkedési problémák széles körét illetően is. Számos kutatócsoport állapította meg, hogy koraszülöttek körében nagyobb valószínűséggel jelenik meg tanulási zavar, a tananyag elsajátítása nehezebb számukra, és gyakran alacsonyabb az iskolai teljesítményük, mint az időre született társaiké. Az oktatási rendszer számára új feladatot jelent ennek a folyamatosan emelkedő létszámú gyermekcsoportnak a megfelelő nevelése, oktatása. A koraszülött fiúk veszélyeztetettebbek az olvasási, számolási zavarok megjelenése szempontjából.

Saját kutatásunkban 8-11 éves, mérsékelt rizikójú koraszülött, diszlexiás és időre született, jól olvasó gyerekek intelligencia, olvasás, helyesírás és végrehajtó működését vizsgáltuk és hasonlítottuk össze. A koraszülött gyerekek intelligencia átlaga jelentősen alacsonyabb volt, mint a kontroll csoporté, de a normál övezeten belül helyezkedett el. Az olvasás, helyesírás teljesítményük megfelelő szintű volt, a végrehajtó működést mérő tesztben jelentősen jobban teljesítettek, mint a diszlexiás gyerekek. Mindezek nem zárják ki, hogy ne lenne indokolt a fejlődésük követése, hiszen a „mozgó rizikó” elmélet alapján, bármikor bekövetkezhet megtorpanás, visszaesés a fejlődésben, iskolai teljesítményben, viselkedésben, amely nem független az eredeti fejlődési rizikótól.

Megfelelő rendszerességgel végzett szűrővizsgálatok, a fejlődés folyamatos követése, a megfelelő időben és megfelelő irányú pszichopedagógiai intervenció jelentős mértékben csökkenti ezeknek a gyerekeknek az iskolai teljesítmény- és viselkedésproblémáit. Ennek a beavatkozás sorozatnak a menetét szeretném felvázolni. A pszichopedagógiai diagnosztika segítségével feltárható a részképesség struktúra eltérő alakulása (figyelem, vizuomotoros koordináció, téri orientáció) és ez alapján tervezhető a pontos beavatkozás. A köznevelés rendszerében a pszichopedagógus a korai fejlesztésben, a nevelési tanácsadásban, illetve az óvodai-, iskolai habilitációs és rehabilitációs tevékenységben vehet részt a tanulási teljesítményzavarral, illetve beilleszkedési problémákkal küzdő tanulók esetében. Végezhet részképesség fejlesztést, viselkedés tréninget. A szülőkkel való munkában is fontos szerepe van.

 

 

12.00 - 12.20

Előadás címe: A Fővárosi Iskolaszanatórium Általános Iskola pedagógusainak munkája az Országos Kardiológiai Intézetben

Előadó neve: Cseke Enikő

Delegáló intézmény, munkahely: Fővárosi Iskolaszanatórium Általános Iskola

Összefoglalás: 12 éve dolgozom kórház-, és fejlesztőpedagógusként Budapesten, a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetben. Itt szív-és érrendszeri betegséggel küzdő gyermekek ellátása történik, veleszületett szívbetegségek miatti zárt és nyitott szívműtéteket, szívtranszplantációkat hajtanak végre az intézetben. Tanítványaim, betegségükből adódóan, mozgáshiányos életmódot folytatnak, nem csak a kórházban. Megtanultak másként élni, mégis gyakran érzik magukat kirekesztve társaik közül. A gyermekek nagyon fáradékonyak, gyakran ágyhoz kötötten élik a mindennapjaikat, rövidebb-hosszabb ideig oxigénhiányos állapotban is voltak életük során. Ezért is gyakori, hogy magas arányban részképesség zavarral küzdenek. A tartós szívbetegek sokszor hiányoznak az iskolából, tanulmányi eredményeik is eszerint alakul, sokan éppen elérik a közepes-átlagos szintet. Külön kiemelném, hogy összefüggés mutatható ki a családok szociális helyzete és a szívbetegségek előfordulása között. Gyakran kezelünk hátrányos helyzetű gyermekeket, állami gondoskodásban lévőket. Éppen ezért munkánk sokszor a felzárkóztatás-fejlesztés köré csoportosul, de természetesen vannak kivételek, ritkán tehetséggondozás a feladatunk. A gyógyító team részeként szorosan együttműködünk a szigorúan vett egészségügyi személyzeten túl, az intézet pszichológusával, szociális munkásával és gyógytornászaival.

A rövidebb kezelést igénylő gyerekek esetében a gyakorlás, egy-egy lecke pótlása a feladat. Ugyanakkor az ő esetükben is fontosnak tartom, hogy legyen körülöttük valaki, aki a külvilágot képviseli és nem a „fehér köpenyesek táborához” tartozik, valaki, aki segít eligazodni a kórházi környezetben, aki türelemmel meghallgatja félelmeiket, kompetencia határain belül válaszol a felmerülő kérdésekre. A hosszabb ideig bent lévő gyerekek esetében más a helyzet. Egy szívbetegség diagnózisa és a vele való együttélés az egész család számára megnehezíti, megváltoztatja a mindennapos életvitelt. Az aggodalmak és megpróbáltatások úrrá lesznek mindenkin, krízishelyzet alakul ki, különösen szívtranszplantációk esetében. Ilyen esetekben különösen fontos a kórházpedagógus személye, aki kapocs a múlt-jelen és jövő, a kinti, „normális” világ és a benti, kórházi lét között. Az egyéni oktatás lehetőséget ad a kisebb- nagyobb hiányosságok pótlására, a felzárkóztatásra is. A gyermek érdeklődési körére építve könnyebben tehetjük motiválttá az ismeretek elsajátítására. Nagyon fontos a gyermek megismerése, mert könnyebben tudunk az erősségekre támaszkodva, beállítottságának megfelelő feladatokat adni számára. Az anyaiskolával való kapcsolattartás folyamatos, ami nem csak a tananyag szempontjából fontos, hanem a közösséghez tartozást is segíti. Munkánk szerves része a szabadidős tevékenységek szervezése, a jeles napokról történő megemlékezés, ünnepek megrendezése és a hagyományok ápolása is a családok bevonásával.

 

 

12.20 - 12.40

Előadás címe: Az aktivitási szint szabályozásának zavarai, terápiás és pedagógiai kezelési lehetőségei

Előadó neve: Reményi Tamás

Delegáló intézmény, munkahely: ELTE BGGYK, Laborc Általános Iskola

Összefoglalás: Az előadás az tanulási zavarok és viselkedészavarok hátterében gyakran álló megismerő funkciók zavarokat befolyásoló, idegrendszeri aktivitási szint szabályzási zavarok okait, kialakulását, megjelenési formáit, diagnosztikus megközelítéseit, valamint terápiás vonatkozásit tárgyalja. A nem csak terápiás helyzetekben alkalmazható szülők és pedagógusok számára egyaránt alkalmazható hasznos tippeket, tanácsokat kíván nyújtani a megjelenő tünetek hatékony kezelésére, és a súlyosabb zavarok megelőzésére.

A tárgyalt kérdéskörök között szerepel: a szórt képességprofil befolyásoló szerepe, az aktivitási szintet szabályzó tényezők, a magas aktivitási szint csökkentését, az alacsony aktivitási szint növelését, a kiegyenlítést, strukturáltságot segítő technikák alkalmazása, a gyógyszeres terápiák, és egyéb segítségadási lehetőségek bemutatása.

 

 

12.40 - 13.20   EBÉDSZÜNET

 

 

13.20 - 13.40

Előadás címe: Készségfejlesztés számítógépes játékkal - gamification a figyelem javításában

Előadó neve: Ricsóy Márta1, Szertics Péter2

Delegáló intézmény, munkahely: 1 Vadaskert Gyermekpszichiátria,  2At Work Kft.

Összefoglalás

Komoly törekvések vannak abba az irányba, hogy a kognitív készségfejlesztő módszereket a gyermekek számára is vonzóvá tegyék. Külön nehézséget jelenthet, ha ADHD-s gyerekek figyelmét akarjuk felkelteni egy program iránt, hiszen éppen a figyelmi kapacitás az, amiben hiányosságaik vannak. Ennek a problémának az egyik megoldási iránya a gamification, vagyis a játékok jutalmazó mechanizmusainak alkalmazása a fejlesztésekben. A mai gyermekek már képernyők előtt nőnek fel, multimédiás tartalmakkal vannak elárasztva, és készségszinten használják a számítástechnikai eszközöket. Erre építve dolgozta ki az osztrák Schuhfried GmbH a CogniPlus fejlesztőrendszert.  

A CogniPlus kinézetében és működésmódjában számítógépes játékokra hasonlít, valójában azonban tudományos alapon kidolgozott képességfejlesztő program. Az egyes tréningekkel fejleszthetőek benne a figyelem alfunkciói (pl. fókuszált, megosztott, szelektív figyelem), valamint egyéb részképességek is (pl. munkamemória, szemkéz-koordináció, válaszgátlási készség). A program nehézségi szintje mindig igazodik a gyermek aktuális képességeihez, így folyamatosan sikerélményeket és kihívást is biztosít számára. A multimédiás tartalom és interaktivitás erős motiváció a fejlesztésben való részvételre.  

A Vadaskert Gyermekpszichiátrián a CogniPlus rendszerrel 8-10 alkalmas fejlesztésben vesznek részt ADHD-val diagnosztizált gyerekek. A félórás fejlesztések heti egy vagy két alkalommal történtek.  Néhány gyermeknél lehetőségünk volt felmérni a résztvevők figyelmi képességeit a program előtt és után a Vienna Tesztrendszerrel, mellyel különböző figyelmi funkciók mérhetők. A tesztelés szintén számítógépen történik, a rendszer ezredmásodperces pontossággal rögzíti a reakciókat, majd az eredményeket a tesztkitöltő korának megfelelő normacsoporthoz viszonyítja. A CogniPlus rendszerrel végzett fejlesztés ADHD-s gyermekeknél már 8-10 alkalom után mérhető, kimutatható javulást hozott több különböző figyelmi alfunkcióban. 

Az előadásban bemutatjuk a használt fejlesztő programokat, valamint a fejlesztés menetét és a mérések eredményeit.

 

 

13.40 - 14.20

Előadás címe: A pszichopedagógia aktuális kérdései, szakmai irányelvei – kerekasztal beszélgetés. Szakmai munkaanyag megvitatása.

Előadó neve: Eigner Bernadett, Egri Tímea, Gráf Rózsa, Reményi Tamás, Szarka Attila

Delegáló intézmény, munkahely: többféle

Összefoglalás: Kerekasztal beszélgetés a pszichopedagógia aktuális elméleti és gyakorlati kérdéseiről, a szakosztályi munka eddigi és jövőbeni tevékenységeiről, szakmai és szakmai érdekképviseleti teendőkről, tervekről, jövőképről, célokról, előterjesztés egy korszerű pszichopedagógiai szakmai irányelveket bemutató állásfoglalás elkészítéséről és közzétételéről, annak megvitatása.

 

 

14.20 - 14.40   KÁVÉSZÜNET

 

 

14.40 - 16.00

Előadás címe: A pszichopedagógia aktuális kérdései, szakmai irányelvei – kerekasztal beszélgetés. Szakmai munkaanyag megvitatása. Folytatás.

Előadó neve: Eigner Bernadett, Egri Tímea, Gráf Rózsa, Reményi Tamás, Szarka Attila

Delegáló intézmény, munkahely: többféle

Összefoglalás: Kerekasztal beszélgetés a pszichopedagógia aktuális elméleti és gyakorlati kérdéseiről, a szakosztályi munka eddigi és jövőbeni tevékenységeiről, szakmai és szakmai érdekképviseleti teendőkről, tervekről, jövőképről, célokról, előterjesztés egy korszerű pszichopedagógiai szakmai irányelveket bemutató állásfoglalás elkészítéséről és közzétételéről, annak megvitatása.